2013/02/09

a touch of chemistry


Today - out of unlimited thirst for knowledge - I decided to engage in some complicated chemical experiments in our home:
dinner for my children in absence of their daddy.

I clearly remember my previous attempt from 3 years ago, when the alien, I eventually created, first was meant to be my lunch, but halfway through it apparently changed its mind. And though the kitchen did not explode after all, that experience I would still call only 'moderately encouraging'.
Meaning that now that I am planning to give another try, I either have the gift of never giving up, or simply poor memory.

Unlike me, my husband is a great cook, consequently only high-quality ingredients can be found in our fridge - and the ham, cheese, vegetable all look terrified whenever I appear in the fridge door. Once they must die, they want to face Fate in a glorious way, by the knife of a 1st class chef, and not a...

But the ham, cheese and vegetable are all unfair!

Each and every occasion I do my best, true, my creations so far were only of modest success, including, but not limited to the following:

- as own invention, once I carefully mixed some, anyway nice, ingredients, which finally turned out to be a revolutionary new type of doggy food. It proved to be rather time consuming, but at least strikingly expensive

- using recipes does not make any good, either. One of the reasons is that they are full of technical terms*
* Note: for the author 'stir' and 'salt' are also considered technical terms

- cheap advertisements of cookery books of dishes 'you cannot go wrong with' have apparently left my creativity out of consideration.
One of my friends (needless to say that all my friends are great cooks - hey, I have nothing against eating), so a friend of mine, out of past experience, recently has introduced a new recipe in our friend circle not with the famous 'you cannot go wrong with it', but the more objective and far more measurable 'even Piros could make it'

- though I did produce some soups in my life that were eventually fit for human consumption, the major ingredient has always been a pair of sharp scissors needed for cutting the top right corner off of Soup Mix Magic.

And now, here I am again, more persistent than ever.

Should I not give signs of life for a couple of days, I most likely died a heroic death in the kitchen.
Probably just did not find the place.

2013/02/01

...a missed opportunity

A mystery of mankind has been solved today.

It happened this morning when the teacher of our son asked my husband what his job actually was:
The reason for it was that in the kindergarten they have a project-work each and every week ('at the doctor's', 'moving', 'sea animals'), and it comes at hand, when a mama or papa proves to be a doctor, mover or marine biologist, so due to the personal link children are even more attentive and active in the subject.

Consequently, beginning of the year, one of the main tasks for the children was to interrogate their parents at home what they did for a living. Our 3 year old son (hereinafter referred to as 'Buddhaboy') also did accordingly.

For which reason today the teacher gave a specially warm welcome to my husband already at the door, indicating that his Big Moment has finally arrived, as next week for a new project they'll badly need a ...... postman.

Father of my children shared the teacher's enthusiasm for a while - as 'post' was indeed an exciting subject to investigate - and, heading for the door, wished the teacher good luck in conducting the project work - when she indicated that she actually thought my spouse could help.

Then they managed to reconstruct what must have happened: one day Buddhaboy did ask his father of his job, but then, the next day, our gold-blond-haired, 1ste kleuterklas 3 year old, instead of coming out proud in his high-pitched voice with the fact that his daddy was a 'Procurement Manager at a Logistics Consulting addressing needs of US chemical conglomerates' happened to say 'he's a postman'.

Shorter, and at least sensible.

Having recovered the truth this morning, the teacher gave a heartly laugh, and - being a born diplomat - also made some desperate efforts to hide her disappointment, however what she clearly thought was 'a Procurement Manager at a Logistics Consulting, god, what the hell can it be? He should have become a postman instead, a decent job that would make sense. Also it is shorter.'

My husband, recognizing the extremely tense moments, added the below in his defence:
1.) even though he finally chose another profession, deep in the heart, as a child, he always wanted to be a postman
2.) should the occasion arise that the weekly project of the Bijtjes kindergarten group is about procurement managers (working for logistics consultings) (addressing needs of US chemical conglomerates) he is at the kindergarten's disposal..


But that very moment nobody was interested any more.
The opportunity has been clearly missed, the teacher turned her attention to other parents, and the children also returned to their toys.

My spouse stood there totally humiliated for a while, then - as it was a new workday - he hit the road ...towards the logistics consulting......for the sake of US chemical conglomerates....as procurement manager....

A csinovnyik...

A héten az oviban lehullt a lepel egy végzetes félreértésről, miután az óvónéni megkérdezte férjemet magát, hogy mi is a foglalkozása voltaképp.

Ugyanis a kiscsoportban minden héten van valamilyen projekt ("az orvosnál", "repülőtér", "költözés", "tengeri állatok", stb) és ha egy szülő orvos, pilóta, költöztető, bálnavadász, az nagy segítség, mert nemcsak közelebb hozza a gyerekeket az adott téma megértéséhez, de a személyes érintettség révén a kiskorú hallgatóság részéről garantált a pisszenés nélküli figyelem.

Szóval amikor az óvónéni év elején arra buzdította a gyerekeket, hogy járjanak utána otthon, kinek mit dolgozik az apukája, anyukája, Buddhafiú is így tett.

Az óvónéni ennek tükrében izgatottan üdvözölte férjemet már az ajtóban, jelezve, hogy eljött az ő ideje, mert jövő héten szükségük lesz egy ..... postásra.

Gyermekeim édesapja érdeklődve hallgatta a hírt, egy ideig együtt lelkesedve a tanerővel, majd biztosította róla az óvónőt, hogy lélekben velük van, és hajrá csak így tovább, és épp távozni készült, mire az óvónő pontosította, hogy férjemre gondolt.

Mivel a farsang is közelg, ő először azt hitte, hogy az ovinak szüksége van egy apukára, aki beöltözik postásnak, és amikor erre rákérdezett akkor már nem csak ő, de az óvónő sem értett semmit, és akkor végül kiderült, hogy mi történhetett:

Buddhafiú, fénylő mosollyal arcocskáján, valóban megérdeklődte egy délután apukájától, mit is dolgozik nap mint nap, aztán másnap, ahelyett, hogy szöszi üstökkel, csilingelő vékony hangocskáján azt fuvolázta volna el, hogy "procurement manager egy logisztikai tanácsadó cégnél", inkább azt mondta: "postás".

Rövidebb, ráadásul ennek van értelme.

Mikor ezt visszafejtették, az óvónéni nevetve, de azért arcán rosszul leplezett csalódottsággal realizálta a makacs tényeket, nyilván arra gondolva, hogy tényleg, mi is lehet az a "procurement manager egy logisztikai tanácsadó cégnél", lett volna az apuka egy tisztességes postás, és akkor annak az univerzumhoz is több hozzáadott értéke volna
És rövidebb is.

Férjem is érezhette a pillanatban rejlő visszafojtott feszültséget, mert a következő módokon igyekezett kiköszörülni a csorbát:
1.) lehet ugyan, hogy végül más pályát választott, de kiskorában egyszer 2 hétig postás akart lenni!
2.) ha a Méhecske csoport legközelebbi projektje procurement managerekről szól logisztikai tanácsadó környezetben, áll szíves rendelkezésre..

De akkor már senki nem figyelt rá.
Az óvónő más, hasznosabb szülők felé fordult, a gyerekek is csalódottan szétszéledtek. Férjem egy darabig leforrázva állt, majd elindult egy újabb munkanapon munkahelyére.... a logisztikai tanácsadó céghez..... ahol mint procurement manager....

2012/06/25

Gyermekeink jelleméről



Ma fogadóórán jártunk gyermekeink óvodai nevelőinél
Rózsaszín miatt nem aggódtunk, legfeljebb az a vád érheti, hogy lyukat beszél a vele elővigyázatlanul beszélgetésbe elegyedők hasába, minek okán a fiatal tantestület több tagja is azonnali, idő előtti nyugdíjazását kéri.
Buddhafiú miatt ugyanakkor kissé felhős a tekintetünk, mivel azt tapasztaljuk, hogy időnként határozottan vad: beleköt a sokkal nagyobb fiúkba, a biciklis sávban szembeközlekedik, kitérésre/megállásra  kényszerítve a szabályosan haladó felnőtt kerékpárosokat... szóval nem éppen konfliktuskerülő típus.
Néhány hete ovis ünnepségen vettünk részt, ahol folyton loholtam utána 2irányú tevékenységgel:
1.) prevenció = lendülő öklének még levegőben történő elcsípése
2.) reakció = sűrű elnézéskérés, amikor erről lecsúsztam.

Így miközben kissé szorongva haladtunk az óvoda felé, út közben házastársammal még sebtében egyeztettük, miről is fogunk érdeklődni az óvónéniknél. Rózsaszínnél amolyan habosbabos dolgok, ugye milyen szépen rajzol, na és ahogy lánglelkű költőként szaval, és mit szólnak a balettozásához, stb.

Buddhafiúnál az egyetlen kérdés, ami részünkről felmerült, az az, hogy nagyon verekszik-e.
Igen ám, fordultam férjem felé, de hogyan tovább, ha a válasz 'igen', megreked a beszélgetés! Férjem azonban csillogó szemekkel, egy judos szakmai érdeklődésével megnyugtatott: nos, akkor megkérdezzük, hogy ügyesen verekszik-e, pontosan milyen technikákat alkalmaz, és... Mivel megérkeztünk az ovihoz, már nem volt alkalma kifejteni, hogy szívesen venné, ha a tanári kar pontozná is fia küzdőtéren nyújtott teljesítményét.

Az épületbe lépve roppantul meglepődtünk, mivel a következő kép fogadott: Rózsaszín épp színes kis történetekkel szórakoztatta az egyik gyanútlan szülőt, aki - elkeseredett vonásai alapján - kb. 25-30 perce próbálhatott szabadulni szorongató helyzetéből, és folyamatosan hátrált az ajtó felé, ám lányomat sem olyan fából faragták! Érthető módon egy oldalajtón surrantunk tehát be, mivel nem kockáztathattuk meg, hogy magunkra vonjuk figyelmét. Ami kiscsoportos fiunkat illeti, nos ő egy sarokban épp két iskolással verekedett (férjem szerint nem állt rosszul, viszont a lábmunkáján még dolgozni kell).

(Ehhez képest a fogadóóra különösebb vádaskodások nélkül zajlott le, így az ott elhangzottakra most nem is vesztegetnék szót)..

2012/06/10

Nemzetközi vizek folytköv

Nos, az előző bejegyzésre, mikor is azon mekengtem, mivel is töltsem szabadidőm a cégem által befizetett 3 napos konferencián az Érzékek Birodalmában, az egzotikus Budapesten, az egyik figyelemreméltó olvasói tanács az volt, szemléljem szülővárosom egy külföldi szemüvegén keresztül.

Mint utóbb kiderült, más választásom nem is lett volna, mivel oly sok elfoglaltságom volt félig szervezőként, félig résztvevőként, félig előadóként (tudom, kicsit sok a "fél", matekszakos olvasóim most nyilván fájdalomtól eltorzult arccal szisszennek fel). Magánéletre, rokonokra egyetlen percem sem jutott, mivel én is a nemzetközi résztvevőkkel együtt szálltam meg az egyik Duna-parti hotelban, és vettem részt az összes hivatalos vacsorán, rendezvényen. Kész szerencse, hogy már ismertem Budapestet, ugyanis külföldiként a konferencia 3 napja alatt egyetlen lépéssel sem jutottam volna közelebb..

És bár anyukámmal igen-igen fontos lett volna találkoznom, mikor megkérdezte, mikor tartózkodom szállásomon, hogy elhozza nekem a megbeszélt csomagot (esetleges nyugalmazott határrendész törzsolvasók kedvéért jelezném, hogy szigorúan vámmentes, legális csomagtartalomról van szó), jeleztem, hogy éjjel 2 és reggel 6 óra között talál meg a szállóban. Mire ő tárgyilagosan közölte, hogy a jelzett időpontban épp aludni tervezett, mely csökönyös tervétől rábeszélőkészségem színe-javának megcsillogtatását követően sem volt hajlandó elállni. A csomagot így egyik nap a konferencia alatt elhozta és leadta nevemre a hotelportán. (Tartok tőle, hogy a már-már végletesen eltúlzott családcentrikusságomról szóló legendák nem ezen magyarországi tartózkodásom következtében fognak szélsebesen lábra kapni.)

Egyetlen szórakozásom az Intercontinental jobb sorsra érdemes reggeliztető személyzetének folyamatos összezavarása volt, akik - miután leültem reggelizni - angolul köszöntek rám, amit én akcentus nélküli magyarsággal (most burkoltan dicsekszem) viszonoztam, majd konstatálva, hogy ezek szerint magyar csoport vagyunk, magyarul folytatták a rendelés felvételét az asztaltársaságomként megjelent kollégák körében, akik - lévén egytől-egyig külföldiek - ebből természetesen nem értettek semmit. 
Ez a mi kis produkciónk minden reggel zajos siker volt, egyszerűen nem tudtunk hibázni.   

Magánéleti vonatkozásaimról annyit, hogy a konferencia ideje alatt számos sms-t küldtem otthonról haza. 
(Blogomba csak most bekapcsolódó olvasóim számára 2 rövid megjegyzés: 
1.) mit olvastak eddig?
2.) az o-t-t-h-o-n-r-ó-l h-a-z-a szófűzés nem a rajtam elterebélyesedő hirtelen örület biztos jele, csupán annak következménye, hogy látogatóban voltam abban az országban, mely fél évvel ezelőttig születésem óta otthonom volt, legszűkebb családom /férjem és a gyerekek/, akiket a konferenciára nem hozhattam magammal, viszont velem élnek az új külföldi lakhelyünkön, ami ettől megintcsak több, mint külföld. Szolgálati közlemény vége.)

Tehát sms-ek formájában érintkeztem családommal, akik elárvultan, nélkülem ott a rengetegben, álló nap bizonyára az ablakot kémlelve, mikor tűnik fel ruganyos sziluettem kis gurulós bőröndömmel az utcán, de azért remélem, tartják egymásban a lelket... Ennek megfelelően természetesen hidegzuhanyként ért az sms válasz: minden rendben, ne izguljak.
"Minden rendben", nélkülem, ÉN nélkülem, és ezen még csak ne is izguljak? 
"Bővebben?" smsezem vissza könnyednek szánt, kissé azonban indignált hangon. 
"Korábban mentem ma a gyerekekért oviba, hogy elmehessünk együtt uszodába. Most, hogy ott végeztünk, az állatkertben jégkrémet eszünk, mivel az csúszik legjobban a chipsre. Jelenleg épp a majomketrecnél. Üdvözöl a rokonság."
A konferencia hátralévő napjain fogam összeszorítva tettem a dolgom, számolva az órákat, mikor végre indulhatok imádott családomhoz, hogy gyermekeim kezéből a chipses zacskót kicsavarva, a korábban unalomig ismételt realista felnőttes mondatfűzéssel tegyem újfent tönkre szeretteim életét. 
Anya újra itthon, vége az aranyéletnek!

Jelentem, azóta minden a rendes kerékvágásban. Családi életünkbe csupán a foci EB hoz némi változatosságot, mivel kisfiunk a szokásos autói helyett ezúttal labdával veszélyezteti folyamatosan törékeny tárgyaink alapvető testi épségét. (Férjem: "Olyan, mint Ronaldo". Én: "Olyan ügyesen cselez?". Férjem: "Mikor nem nála van a labda, ő is folyton sír". /Házastársam, küzdősportot űzőként, meglehetősen csekély érdeklődéssel viseltetik a testedzés és előadóművészet határtudományaként megjelenő profi sportok iránt. Én, ellenben, élek-halok az összes, süppedős fotelból végezhető sporttevékenységért, így sűrű elnézéskérések közepette most hirtelen távoznék is - kezdődik az esti meccs!/). 









2012/05/13

Nemzetközi vizek

Belgiumi munkám meglehetős nemzetözi vonásokkal bír. A munkanyelv kizárólag angol, közvetett kollégáim flamandul döngicsélnek körülöttem, közvetlen kollégáim 6 további nyelven beszélnek.

Ezért is tekintettem várakozásteli izgalommal azon 3napos nemzetközi konferencia elé, melyre munkáltatóm delegált.
Remek hírű szálló, teljes ellátás, szervezett turistaprogramok, mellyel közelebb kerülhetek az adott nép kulturájához és nevezetességeihez...!

Júniusban utazom az ismeretlen és egzotikus...
...Budapestre.

Kedves olvasóimtól kérném a szmájliban végződő kommentek mellőzését.
Köszönöm.

2012/03/22

easter in the air

Today at the train station, walking out with crowds of other people, suddenly an egg yes an EGG fell on the floor, right in front of my feet.
Though earlier, on the way from home towards Brussels, I cannot recall having detected any of my passanger-mates being a poultry.

2012/03/21

Ígéretes új alapok

Mióta Belgiumba disszidáltunk, a legtöbb ismerőssel, baráttal gyakrabban találkozom, mint korábban: mivel kb. 2 havonta hazalátogatunk, arra a néhány napra mindig akkurátusan végiglátogatom az arra érdemeseket/pechesebbeket.

A találkozókra házastársamat nem viszem - mivel rendszerint magától is tud jönni (szerdai humor, elnézést).

Egy kedves ismerősünk legutóbb felajánlotta, hogy segít néhány találkozót megszervezni közös ismeretségi körünkben, és viccesen megjegyezte, hogy a szervezésért nem számít fel semmit. Én meg szintén viccesen (hiába, mi ilyen hu-hu-humoros emberek vagyunk egytől-egyig) viszontmegjegyeztem, hogy a kölcsönösség jegyében mi pedig nem kérünk anyagi ellenszolgáltatást megtisztelő jelenlétünkért.

Az alább vázolt körülményeket tekintve ez, úgy vélem, nem kevéssé gáláns felajánlás: barátaink és ismerőseink körében ugyanis, mióta idegenbe szakadtunk, rendszerint csokoládéért és egyéb apró figyelmességekért haknizunk. Ha a vendéglátóból nem nézzük ki, hogy magától is adományról gondoskodna, biztonságra törekedve magunkkal visszük két, egyenként is megejtő látványt nyújtó, síró-éhes gyermekünket.
Életkori sajátosság, hogy egyiküknek biztosan eszébe jut kérni vendéglátónktól a kötelező édességen felül általában valami csillogó és/vagy törékeny emléktárgyat is, nagyobb értékű családi ékszert, esetenként festményt a falról, mely kérés alól a célba vett szegény pára rendszerint nehezen szabadul.

Házastársammal egyeztetve, az ezidáig táplált bizonytalan jövőképünket, miszerint munkával szerzett jövedelemből biztosítjuk családunk megélhetését, felcseréltük egy korszerűbbre: izgatottan várjuk, mikor hív minket vendégségbe a British Museum, netán a Louvre vezetősége.

2012/03/06

links

We must have changed our daughter in the hospital when she was born.

Yesterday I asked her whispering, so her brother should not hear, if she wanted some chocolate.
She answered she'd rather go for a carrot instead.

Clearly no genetic link.

2012/02/10

Akadályok

Rózsaszín szerkesztett egy társasjátékot.
A célbajutáshoz számos akadályt kell leküzdeni. Ott van pl a sárkány, a folyó, az ébresztőóra, stb, és...
....a puszilgatós fiúk.
Kérdésemre, hogy azok meg kik, elmagyarázta, hogy hát akik összevissza csókolgatják az embert. A leírás ezen fázisába bele is borzongott.
A jelek szerint ez a legrémisztőbb akadály, mivel ez tornyosul közvetlenül a cél előtt.

2012/02/08

home, sweet...

I took a day off for today, so we could go without our children (being in kindergarten, nursery) to IKEA.
We bought a low table, and two smaller closets. That was early afternoon, and my spouse is still busy right now, in the middle of the night, assembling the stuff.
Even distant relatives of IKEA designers must be having constant hiccups I am afraid - if you know what I mean.
One of the assembly manuals contains a drawing on first page showing ONE person holding tools in the hand, which picture is emphatically crossed out. Next to it another drawing shows the correct set-up: TWO persons on the scene.
After all these hours I realize the second person is required to prevent the first one using the wrench, provided by IKEA, brutally cut his own aorta.
Taking the above role serious, the 2nd person, though being very, very sleepy, has decided not to go to bed yet - but writing her blog, instead.

Fészekrakás

Mára szabadnapot vettem ki, hogy a gyerekek nélkül (ők oviban, bölcsiben) látogathassunk el a Gent melletti IKEA-ba.
Vettünk TV asztalt, állólámpát, világítótesteket, kisszekrényt. Házastársam e pillanatban is épp összerakás közben - az IKEA tervezők széles rokonsága csuklik most, úgy érzem.
Az összeszerelési segédlet első oldalán rajz EGY emberrel, kezében szerszám, nos ez a kép vastagon áthúzva. Mellette a javasolt, tehát helyes felállás: KÉT ember. Meggyőződésem, hogy a második főre azért van szükség, hogy időben megakadályozza az elsőt aortájának imbuszkulccsal történő öntevékeny felvágásában.
E szerepemhez hűen, bár igen-igen álmos vagyok, úgy döntöttem, egyelőre nem térek nyugovóra.

2012/01/30

Titanic-szindróma

Tegnap egy nagy kalózos játszóházban voltunk a gyerekekkel Antwerpenben.
A játéktér gazdag volt, de a vendéglátás szervezettsége, nos, khöm khöm. Pl. nem volt ruhatár, viszont összesen kb. 15 asztal állt rendelkezésre az étteremmel egybenyíló játéktérben. Az alapkoncepció az volt, helyesen, hogy ha az ember gyermeke épp játszik, a szülő leülhet megenni x-et vagy meginni y-t, és közben rálát az épp liánokon szökellő utódra. Csak épp azt hagyták ki a számításból, hogy az ember esendő, önző lény is, és ha talált egy asztalt, akkor az ottani összes székre leteríti a kabátját, hogy
- neki és családjának biztos legyen helye
- idegen ne üljön az asztalukhoz.

Így fordulhatott elő, hogy mivel a szülők vagy sorban álltak ételért, vagy a gyermekeik után futkostak, ott állt a sok szép asztal, körülvéve kabátos székekkel, az asztalra helyezett személyes tárgyakkal, jelezve, hogy stipistopi, el a kezekkel, ember meg sehol, más viszont nem tud leülni. Ezzel nem lett volna gond, ha összesen 15 család adja kalózozásra aznap délelőtt, mikor mi látogattunk, a fejét - ha így is volt érkezésünkig, mi minden bizonnyal a 16. család lehettünk, mert álltunk a tálcánkkal a sok üres, vagy fifikásan max. 1 embert őrkutyaként a családok által hátrahagyott asztal körül, és nem tudtunk hol étkezni. Végül letettük az 1db tálcánkat (a gyerekek játszottak, így csak mi házastársammal) a legutolsó asztalhoz, amely körül 5 szék volt, és amely mellett a sarokban 1db hölgy olvasott magányosan.

Csakhogy nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ö nem pusztán nő, hanem ANYA is, aki ellenszélben is megérzi, ha gyanús idegenek családja életére kívánnak törni, mely tényállást esetünkben a tálcánk asztallappal történő érintésével, illetve annak 1-rendbeli kísérletével, meg is valósítottuk.

A derék családanya érthető felháborodással reagált, és ékes flamand nyelven hessegetett el minket a kongóan üres asztaltól. Így mi a sarokban lelt játszószőnyegre telepedtünk le, és a gyerekek alá terítve kabátomat, fel ne fázzanak, törökülésben elfogyasztottuk sült krumpliból és gépi forrócsokiból álló tradicionális belga ebédünket. Én meg közben arra gondoltam, hogy lám-lám mindenkiből azt hozza ki egy ilyen szitu, ami benne legalapvetőbb személyiségjegyként rejlik: mi nem kérünk szívességet senkitől, megoldjuk, a hölgy meg akkor is harácsol a családját alibinek felhozva, ha azok nincsenek is jelen órákig (később láttam az asztalnál még egy 40-es férfit meg egy tizenéves kisfiút, így 2 szabad hely még bőven maradt volna náluk, hogy más esetleg ne az anyaföldön etesse 2 éves gyermekét).

Ezt ő is érzékelhette, olvashatott is valami illemtankönyvet fiatalkorában, csak a konkrét szituációs részletek vesztek homályba azóta, mert 1 óra elteltével odalépett hozzám, mikor már nem is a közelükben voltunk, hogy a mögöttük lévő asztal felszabadult, üljünk le oda. Nagyvonalú ajánlatát elfogadtam - hátha most alakulna ki életre szóló barátság köztünk, és makacsságommal csak elmennék a Sors által elém sodort remek lehetőség mellett, de mivel az az asztal kb. 6 személyes volt, nekünk meg, lévén gyerekek játszódnak valahol, max. 2-re volt szükségünk, mikor egy másik flamand vendég megkérdezte, van-e szabad helyünk, jeleztem, hogy szinte csak olyanunk van, konkrétan 4db biztos. A korábbi illemóriás anya hüledezett, gondolom átkozta a percet, amikor segíteni akart nekünk, mi pedig a megszerzett zsákmányt ily gondatlanul elpocsékoljuk. De én nem találtam semmi kivetnivalót a kérésben, korábban sem gondoltam, hogy kiadhatnánk a fennmaradó helyeket megszorult családoknak jó pénzért, esetleg a végén hazavinném az asztalt, szóval bárki rákérdezett nálam, válaszom: hogyne, szabad, csüccs.

Nem szívesen volnék vendég a Titanic fedélzetén dőlésszög előtt közvetlenül, az említett anyával azonos mentőcsónakra várva. Bár a csónak félig üres, ő nem engedne beszállni bennünket, hátha a családja majd órákkal később elálmosodik, és akkor hogyan nyújtózhatnának ki fekve kényelmesen...?

2012/01/23

mai napi szellemességünk

Rózsaszín mutogatja nekem a csavart, amit a földön talált.

Ő: Anya nézd, anya nézd!

Én: Kislányom, ne haragudj, csavarok cseppet sem érdekelnek.

Apa: Pedig kit kellene hogy jobban érdekeljen egy csavar, mint az anyát..

2012/01/15

Úgy tanul a gyerek, ha..

Ma gyermekeim édesapja tankolást követően épp csak beugrott a shopba fizetni, és mire visszaült a volánhoz, az 5 éves Rózsaszín már javában arról faggatott engem, hogyan is fogantatik a kisbaba - és nem elégedett meg romantikus álválaszokkal.

Apuka kajánul arcomba mosolygott, amire én fölényes tekintettel jeleztem felé, miszerint a téma kényes természete ellenére mindvégig tökéletesen ura voltam a helyzetnek.
Továbbá, mintegy mellékesen, nyomatékosan házastársam értésére adtam, hogy a jövőben 1 percnél tovább nem hagyhat egyedül a gyerekkel.

2012/01/10

Státusz 2.0

Rózsaszínt ma hátulról lelökte egy kislány az oviban egy játékról, megütötte a térdét, hátát. Kérdezett minket, mit tegyen. Házastársam azt javasolta, hogy fél szeme legyen mindig a kislányon. Eközben én tapintatosan próbáltam rámutatni a tényre, miszerint ahova Rózsaszínt nap-mint-nap beadjuk, az az ovi, nem pedig a titkosszolgálat.

Ma túlestem az első hollandórám. Kissé unatkoztam, mivel a mai tananyagot már tudtam: sokat profitálok abból, hogy munkahelyemen körülöttem a kollégák mind flamandok, már 1-2 viccet értek is!
(korábban néhány alkalommal rossz helyen nevettem.)

A görög kolléga után ma egy lengyel-amerikai disszidens is maga elé engedett az ajtónál.
Egy pillanatra érezni véltem, ahogy megáll a levegő........ minden szempár ránk szegeződik.......... - de aztán szerencsére a megszokott számú férfi ballagott ki női kollégája előtt más ajtókon, úgyhogy sérülés nem történt.

Férjem jelentkezett egy helyi álláshirdetésre. A HR-es visszaírt neki, hogy a profilja egyszerűen tökéletes (pedig oldalról még nem is látták házastársamat - a Szerk.), de ő (a HR-es) meghánytavetette a többi HR-es kollégájával, hogy szerinte férjem túlságosan is jó, és tapasztalt, és az ő személyzeti politikájukhoz egy kevésbé kiváló ember jobban illeszkedik. Kértem házastársam, hogy haladéktalanul írja vissza, ígéri, ha felveszik, minden nap min. 5 pecet olyan bambán fog nézni, mint a fenti döntést hozó főosztály átlagos munkanapokon - ám végül ez a kommunikáció elmaradt.

Buddhafiút épp szobatisztaságra oktatjuk. Ennek keretében a lakás legkülönbözőbb pontjain pipilt már verdás/villámmekvínes csöppnyi alsónadrágjaiba, egyedül a toalet nevű helyiséget kerüli gondosan. A dolog miértjét firtató kérdésre felmenőinek készséggel ad aprólékos és részletes választ: "Nemésnemésnem!!!"

2012/01/08

Státusz riport

Kiküldetésünk első hónapjának élményei, távirati stílusban.

A belgáknál egyenjogúság van. A nőket a férfiak nem segítik ki a kocsiból, és az ajtón is az halad át elsőnek, aki korábban kaparintotta meg a kilincset. Továbbá a nők nem kapnak alacsonyabb bért, és velem is kezet fognak a férfi és női kollégák egyaránt minden reggel, az első találkozásnál.

A felsoroltak közül az ajtós esetekben egyelőre még elnyomok magamban egy ironikus gondolatsort. (Egy ízben az egyik férfi kolléga kinyitotta nekem az ajtót, és ez annyira meglepett, hogy rászóltam, hogy ezt neki nem szabad, ez Belgium.
Aztán kiderült, hogy ő félig görög.

A munkában az első napokban úgy éreztem magam, mint Vackor az Első Bében, de az azóta eltelt idő valahogy mintha meghozná az osztatlan sikert: már nem csupán egyedül visszatalálok a kakaó automatától a munkaállomásomra, de ösztönből 3 puszit adok, szigorúan balról kezdve (elhárítva a kezdeti sikamlós jeleneteket), es kezdek leszokni az ekezetes betuk hasznalatarol, akkor is, ha pedig azok a klaviaturan rendelkezesemre allnak.

Cégfizette flamand nyelvórákra jövő héttől járok. Már figyelmeztettem kollégáimat, hogy úgy készüljenek, onnantól kezdve nincs titkuk előttem.

2011/12/17

...Az óhazától történő elszakadásunkról..

A héten lesz 1 hónapja, hogy külföldre költöztünk. Brüsszeli munkavállalás okán kerekedett fel a család.

Elhatároztuk, hogy rendkívül pozitívan, határtalan nyitottsággal állunk majd a megváltozott körülmények elébe, sőt egyenesen élvezni fogjuk azt a sok új impulzust, ami az olyanokat, mint mi, akik eddig világ életükben Magyarországon éltek, nyilvánvalóan minden pillanatban érni fog.

Disszidálásunk magmásíthatatlan jeleként érkezésünket követően azonnal számlát nyitottunk egy belga bankban.
A banki ügyintéző lelkesen sorolta az intézményük ügyfeleként ránk váró számos előnyt, többek közt miszerint náluk a megtakarításra buzdítás szerves része, hogy minden hónapban más-más országot helyeznek a figyelem középpontjába, és propagálják az adott országba történő turizmust (a megtakarításból ugyanis, merthogy náluk olyan kedvezőek a betéti kamatok, hogy még egy utazás is finanszírozható belőle..).
E kampány részeként pedig havonta más-más tájról szóló útikönyvet ajándékoznak új ügyfeleik számára. Majd ünnepélyes szertartásossággal átnyújtotta a szóban forgó útikönyvet.

Magyarországról.

Ez a novemberben propagált ország ugyanis. És mivel a férjemmel mindketten ügyfelek lettünk, rögtön kettőt.

Nem könnyű az elszakadás! - intettek óva ismerőseink a nagy utazás előtt. És milyen igazuk volt.

2011/10/11

Az amerikás magyarok védelmében

Úgy alakult, hogy munkám kapcsán a jövőben gyakran fogok külföldön tartózkodni.
Ez némi nyugtalansággal tölt el, mert tudom magamról, hogy ilyenkor hajlamos vagyok kiesni a normál magyar nyelvi összefüggésekből.

Legutóbb is, mikor anyajegy levétel után hetekkel varratszedésre jelentkeztem a helyi klinikán, épp 2hetes külföldi családi nyaralásból térünk haza.
A varratszedésen alá kellett volna írnom egy papírt, ami néhai anyajegyem földrajzi elhelyezkedését, valamint jóindulatának mértékét taglalta, de csak ültem és ültem, és nem értettem, mit jelent, amit magamban úgy olvasok:
"hez dzsab ould".
Majd hangosan felnevettem, mire az orvos megkérdezte, hogy mi vicceset találtam a kezelési lapomon, így rámutattam az eredeti szövegre:
"has jobb old."

Nem, nem tartott sznobnak.
Magánorvos.
Megfizetem, hogy nevessen a vicceimen.

2011/09/30

Néhány szó Darwinról

Buddhafiú verekszik a bölcsiben.
Ez egyrészt életkorából adódik, másrészt abból a tényből, hogy szeptemberben oviba távoztak csoportjukból az addigi nagyok, a kicsik közt pedig, a természetes szelekció elve alapján, megindult a helyezkedés, vagyis a csoportban betöltött vezető pozíciókért dúló ádáz küzdelem.

Anyukám egy ízben, az unokát bölcsiből hazahozva, hangjában leplezetlen felháborodással jelezte, hogy Buddhafiú legjobb barátja, VinceFarkas, távozáskor még mintegy üdvözlésképp belekönyökölt másodszülöttünk szájába, minekután az butális mértékű (=átlagosan nagy felbontású mikroszkóp alatt is észlelhető) vérzésnek indult.

Megnyugtatásképp előadtam neki, hogy ez ugyanaz a VinceFarkas, akinek fiunk előző nap teljes alsó lábszárán kismotorral áthaladt, majd hátrapillantva még akkurátusan visszatolatott, az előzővel kísértetiesen egyező útvonalon.
Anyukám eme fordulatot megkönnyebbülten nyugtázta, egyetértőleg méltatva unokája dícséretes előrelátását (vagyis hogy preventív módon, tehát pusztán megelőző csapásként, még időben elégtételt vett a majdan 1 nappal később bekövetkező sérelmen).
(Nem érdekes).

Támadásaiba Buddhafiú amúgy a bölcsödés gondozónők által eddigi 30 éves pályafutásuk alatt nem tapasztalt koreográfiát is visz: megragadja kortársa ruháját, és a föld felé húzza. Házastársam volt az, aki - kérve a mozdulatsor precíz leírását - végül rájött, hogy ezek szerint nem volt hiábavaló előző héten (kényszerű megoldásként ugyan, nem lévén ráérő nagyi, aki el tudott volna menni a bölcsödébe) levinni Buddhafiút apukája judo edzésére. Buddhafiú ugyanis minden bizonnyal ott látta, hogy idegenhez odalépve gallérját megrántani, a meglepett alanyt a földre vinni, majd rajta végső csapásként teljes testsúllyal másodpercekig szuszogni a világ leghelyénvalóbb dolga.
A gondozónők kérésének eleget téve a csipődobást gyakorló következő foglalkozáson a gyermek szigorúan bekötött szemmel vehet részt.

A harcolós életkorhoz kapcsolódó további sztori:
az egyik újságban, valami gyerekruha reklám volt, 2 kisfiú áll egymás mellett, az egyik egy macit tart a kezében.
Buddhafiú interpretációja, felháborodottan mutatva a macis fiúra: "Elvette a másik kisfiútól!!"

2011/09/20

Late Night Show with..

Location: our Budapest home, late evening hours.
Our 5-year-old Pink is going to bed.
...it is at least what we think she should do.
Instead, she is entertaining us with one of her most successful performances: suddenly falling on the floor, touching her legs accompanied by a painful facial expression, carefully checking through her eyelashes whether we, her parents, see that her health is in truly sorrowful condition, for which reason she can definitely not go to sleep.

Her antisocial father on an advising tone: 'Daarling, promise me, please, that if you grow up you choose to be an actress.
Or a footballer.'

2011/08/27

Idei családi nyaralásunk - képekben és számokban




Tisztelt Utazási Iroda,

B.N. munkatársukkal folytatott telefonos egyeztetéseknek megfelelően megküldöm Önöknek panaszom leírását.

2011. .... hó ....-án érkeztünk az ausztriai Obertraunba, ahonnan tegnapelőt tértünk haza.

Szállásfoglalásomkor jeleztem az Önök irodájában, hogy hajlandóak vagyunk jelentősebb összeget is áldozni 1 hetes közös családi nyaralásunkra (házastársammal és 5 ill 1.5 éves gyermekeinkkel). Ennek fejében all inclusive ellátást és lakosztályt/apartmant kértünk, melyben 2 hálószoba áll rendelkezésre annak érdekében, hogy gyermekeink tőlünk elszeparáltan, külön helyiségben nyerhessenek elhelyezést (kivétel nélkül mindig így utazunk).

Érkezésünkkor legnagyobb megdöbbenésünkre egy olyan szállást kellett elfoglalnunk (az üdülésért én 1 hónappal az utazást megelőzően HUF ...- t fizettem egyösszegben a 2 felnőttért /gyerekek grátisz/), ahol aligha lehetett felsorolni azt, ami rendelkezésre áll, ellenben egy egész sor tökéletesen alapfelszerelésnek számító dolog hiányzott:
- fűtés (és úgy egyáltalán fűtőtestek) - hegyekben voltunk, hidegfrontban 2 kisgyerekkel, csupán a fűtés csövek éktelenkedtek ki a falból gyermekeinknek veszélyes magasságban,
- úgy egyáltalán szekrény vagy bármiféle ruhatároló alkalmatosság a teljes lakosztályban (8 napra érkezett 4 fő!), bútorként mindösszesen 1 db szék állt rendelkezésre (kérésünkre hozott a személyzet egy kb fél méter magas nyitott polcot),
- toalet papír tartó, TV kábel bármilyen műsor fogásához, wifi, függöny (és függönykarnis), zuhanykabin vagy csak egy zuhanyfüggöny (nem beszélve más szállásokon eddig egyértelműen biztosított vizespoharakról, a fürdőben folyékony szappan vagy tusfürdő), világítás az ajtónkig vezető folyosón (sötétben tapogatózva kellett betalálni a kulcslyukba), az ágykerethez méretben (magasságban) nem illeszkedő matracokkal, mely fájdalmassá tette a ki és beszállást az ágyba (amire sokszor volt szükség, lévén, hogy egyéb ülőalkalmatosságot a lakosztály nem tartalmazott), stb, stb, stb.
Ennél részletesebb listát eme levél mellékleteként az általam a helyszínen felvett, és a szálló vezetője által aláírt panasz jegyzőkönyvben találnak.

Megjegyezném, hogy érkezésünket követően 1 órán belül felvettem a kapcsolatot telefonon ügyeletes diszpécserükkel, és kértem őt, hogy még aznap jelezze vissza emailben telefonos panaszom regisztrálását (ezt a későbbi esetleges jogvita vonatkozásában tartottam fontosnak megtenni). Telefonügyeletesük sajnálattal jelezte, hogy érdemben ügyemben nem tud intézkedni (szombat este 7 óra volt), de másnap nyitva van Aréna plázabeli irodájuk, juttassam el hozzájuk is panaszom emailemet. Ez aznap este meg is történt (valamint a főirodájuk címére is), azonban vasárnap senki nem keresett önöktől az általam megadott mobiltelefonszámon, amit egész nap gondosan bekapcsolva magamnál tartottam, és csak hétfő délután jelentkezett munkatársuk a Mammut üzletházból.

Ő, együttérzésének kifejezését követően, igéretet tett arra, hogy intézkedik ügyünkben egy másik, ezúttal megfelelő szállásra történő átköltöztetés érdekében, ehhez vegyek fel panasz-jegyzőkönyvet a szálloda vezetőjével angol nyelven a náluk rendelkezésre álló formanyomtatványon, és készítsek helyszíni fényképeket állításaim igazolására. Miután kérésemre munkatársuk biztosított arról, hogy az átköltöztetés számunkra többlet költséggel nem fog járni, az elkövetkező napokban fel is ajánlott 2 szállást (Obertrauntól eltérő helységekben), azonban ezek elfoglalásának feltételéül mégis az volt állítva, hogy mi, miután 1 hónappal utazásunk előtt kifizettünk az Irodának HUF .....- t, a helyszínen rendezzük az új szállás díját. Mivel erre sem anyagi lehetőségeink (hisz a szállásra szánt teljes összeget korábban már kifizettük önöknek), sem szándékunk nem volt a legkevésbé sem, az Utazási iroda részéről azt a tanácsot kaptuk, hogy "próbáljuk meg élvezni az üdülésből hátralévő napokat", és a jegyzőkönyvet (melyet formanyomtatvány hiányában én készítettem el kézzel angol nyelven, és írattam alá a szálloda igazgatóval, aki a hibákat kivétel nélkül elismerte), valamint a fotókat hazaérkezésünket követően juttassam el önökhöz a megfelelő kártalanítás megítélésének céljából. Ma van a hazaérkezésünket követő 1. munkanap, így panaszomat írásos formában jelezni önök felé ma áll először módomban.

A (végig együttérző) szállodavezetővel és a hasonlóan empatikus alkalmazottakkal folytatott beszélgetésemből világossá vált számomra, hogy a szállodának eme nekünk kiutalt lakosztálya felújítás alatt állt érkezésünket közvetlen megelőző pillanatokban - ám a felújítás sajnos időre nem készült el, ennek tudható be, hogy a nyaralást megelőző 1 hónapban nekünk azt eladták (bízva a felújítás időre történő elkészülésében), ám a felújítást végző szakemberek fel nem vonulása ill. idő előtti levonulása miatt történhetett meg az, hogy a lakosztály vendégforgalom részére (mi voltunk az eddigi egyetlen lakói) átadásra került, holott az elkészülségi fokát tekintve ez még nagyon is idő előtti volt. A lakosztály ugyanis nem volt alkalmas vendégek fogadására - nem is beszélve az olyan vendégekről, akik jelentős összeget fizettek a szálló által biztosítottnál sokkal magasabb értékű szállásért.
Mellékelem az általam készített fotókat
- a mi szállásunkról (2 szoba és mellékhelyiségek),









- valamint a hotelnak egy másik szintjén lévő másik szobáról, hogy összehasonlíthassák a kettőt és megbizonyosodhassanak arról, hogy a 2 szállástípus közt lényeges eltérések vannak, és nem arról van szó, hogy adott egy magyar család, amely nem ismeri az osztrák szállodák sajátosságait (ez nem igaz, Ausztriában mindig ugyanezen régióban üdülünk), és nem képes alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz:




Méltányos kártalanításunkat kérem, tekitettel arra, hogy kellően felháborodott vagyok ahhoz, hogy igényemet a szükséges szakmai és egyéb hatóságok ill. a média nyilvánossága elé tárjam.

Üdvözlettel,
Dr. Matusek Piros
volt ügyfél

--------------------------

Tisztelt Dr. Matusek Piroska!

Köszönjük eddigi türelmét és elnézését kérjük, hogy nem tudtuk azonnal megválaszolni a panaszlevelét, de az eddig eltelt időt arra fordítottuk, hogy alaposan kivizsgáljuk a problémát, az Ön által küldött képek és leírás alapján is.
A nevem F.E., referensként én foglaltam le a szállodát, illetve én tartom a partnerrel a kapcsolatot.

Miután a szálloda és a partnerirodánk írásos állásfoglalását is megkaptuk, a következő választ tudjuk adni a levelükre:

Mindenek előtt nagyon sajnáljuk az Önöket ért kellemetlenségeket. Természetesen azonnal, amint megkaptuk az Ön első panaszlevelelét, megkerestünk a partnerirodánkat, akivel a foglalást bonyolítottuk és választ kértünk a kérdéseinkre. Akkor azt a választ kaptuk, hogy a szálloda tulajdonosa épp az imént szolgálta ki Önöket a reggelinél, de a problémáról még nem tudott semmit. Ekkor ígéretet kaptunk, hogy felveszi Önökkel a kapcsolatot és megpróbálja megoldani a problémát.

A szálloda tulajdonosa a hazautazásuk után írt összefoglaló levelében azt írta, hogy őszintén sajnálja, hogy a munkatársai az ő távollétében nem megfelelően kezelték a problémát. Leírása szerint, amint tudomást szerzett a problémáról, felajánlott Önöknek két egymás melletti kétágyas szobát, melyet Önök - általunk is érthető okokból, két gyermekkel - nem fogadtak el. Az eredeti szobát közben felszerelték a hiányzó alkatrészekkel, mint wc papír-tartó, függönyök, szekrény és egy elektromos radiátort tettek be a szobába.
Tudomásunk szerint, miután Önök nem fogadták el a két egymás melletti kétágyas szobát, még egy éjszakát töltöttek az eredeti - már felszerelt - szobában, majd a következő napon átköltöztek egy másik családi szobába és első két éjszaka kellemetlenségeiért a szállásadó elnézést kért, valamint kárpótlásként egy 110 € értékű ajándékkosarat adott Önöknek, amit, ha jól tudom, el is fogadtak.

Itt kiemelte, hogy nagyon sajnálja, hogy érkezésükkor nem volt megfelelően felszerelve a szoba a felújítás után, ezt az illetékes alkalmazottjával tisztázta is.
Kérem, hogy amennyiben nem ért egyet valamelyik ponttal, írja meg nekünk, mert ezen a téren, mi a partnerünk és a szálloda írásos válaszára tudunk csak hagyatkozni.

A szálloda tulajdonosa ugyan egy ajándékkosarat adott Önöknek és az ő részéről ezt kompenzációnak tekinti, a Vista Utazási Iroda azonban a maga részéről is szeretné Önöket kárpótolni a következőkkel.

- a részvételi díjból visszafizetünk Önöknek 50 000 Ft-ot a jutalékunk terhére,
- ajándékba adunk Önöknek egy 5 000 Ft értékű Éttermi Utalvány, mely a ..... Étteremben fogyasztható le,
- amennyiben - talán korábbi pozitív tapasztalatok alapján - újra megtisztelnek bennünket a bizalmukkal, a következő foglalásuk esetén, a földi szolgáltatásokból 10% kedvezményt ajánlunk fel.

Bizunk benne, hogy sikerül megfelelően kompenzálnunk Önöket és egy következő alkalommal elfeledtetni a korábbi kellemetlenségeket.

Várom válaszát!

Üdvözlettel,
F.E.
utazási referens

--------------------------

Tisztelt F.E.!

Köszönöm válaszlevelét.

Röviden összefoglalva: panaszom kivizsgálására adott válaszát tartalmi okokból nem áll módomban elfogadni.
Részleteiben reagálok a számomra nem akceptálható megállapításokra, amit a tisztánlátás érdekében Ön is kér tőlem:

- "Akkor azt a választ kaptuk, hogy a szálloda tulajdonosa épp az imént szolgálta ki Önöket a reggelinél, de a problémáról még nem tudott semmit." - ez nyilván nem így lett volna, ha a reggeli felszolgálásánál mint hotel vezető azonosítja magát. Mi szombaton érkeztünk, a szóban forgó reggeli felszolgálás pedig hétfőn történt, és higyje el, mi addig szombaton és vasárnap akivel csak találkoztunk a szálloda részéről, mindenkinek jeleztük elégedetlenségünket és sérelmeinket tételesen. Mivel ennek nem volt foganatja, legközelebb - B.N. kolléganője tanácsára - az angolul felvett jegyzőkönyvet aláírandó már mindenképp a hotel igazgatóval akartam szót váltani. Nem gondoltam, hogy hétfő reggel a bár azidáig még nem látott, de szintén nyilván felszolgálóhölgynek (a vezetői mivoltra nem utalt semmi jel) újfent el kellene smételjük az általunk 2 napja hangoztatottakat. Egyébiránt, mivel a szálloda személyzetnek ugyanazon tagjait láttuk mozogni különböző szerepkörökben (szobaasszony takarítás közben, recepciós a recepciós pultnál vendégek fogadására, éttermi felszolgáló, mindenki minden szerepben, ciklikus rendben), sejtelmünk sem volt, kinek melyik lehet a "hivatalos" posztja - de ennek feltérképezése családi nyaralásunk alkalmával érzésem szerint nem is tisztünk.

- "Ekkor ígéretet kaptunk, hogy felveszi Önökkel a kapcsolatot és megpróbálja megoldani a problémát." - nem ő, hanem én voltam az, aki felkereste őt, az első nap, amikor elérhető volt (hétvégén nem tartózkodott munkahelyén). Ekkor vált számomra elmondásából világossá, hogy ő a hotel vezetője, és írattam vele alá az angol nyelvű panasz-jegyzőkönyvet. Mind aláírásával, mind szóbeli megerősítésével minden panaszpontot jogosnak ismert el. És valóban megpróbálta megoldani a problémát - több telefont is intézett, ill. személyesen is megkísérelt a környékbeli szállásadóknál családi szobát találni számunkra, ez azonban kedves gesztus maradt a szálláshelyek telítettsége okán. Az erre tett sikertelen kísérletet a probléma megoldásaként azonban semmiképp nem értékelném.

"Az eredeti szobát közben felszerelték a hiányzó alkatrészekkel, mint wc papír-tartó, függönyök, szekrény és egy elektromos radiátort tettek be a szobába. " - itt sajnos komoly félreértéseket kell tisztázni: wc papír tartó NEM került felszerelésre, szekrény NEM került felszerelésre (behoztak egy 2 polcos nyitott polcot, amin lefolytak a ruháink, erről csatoltam fotót, de újra megteszem, ezt a szükségmegoldást semmiképp nem nevezném "szekrénnyel felszerelésnek", kérem Ön se tekintse annak, hangsúlyozom, 4 fő érkezett 1 hétre - de ítélje meg Ön):



Továbbá helyesen mondja: "..és egy elektromos radiátort tettek be a szobába" - valóban 1-et, amit férjemmel a gyerekszobába szavaztunk meg elhelyezni, így a 3. éjszakát már nem hidegben kellett tölteniük gyermekeinknek. A mi szobánkban 4 (négy) éjszakán keresztül nem volt fűtés.
Szerencsére vittünk magunkkal téli kabátot hideg esetére, de bevallom, nem arra számítottunk, hogy ezeket majd a szállásunkon, alvás közben kell viselnünk.

"majd a következő napon átköltöztek egy másik családi szobába és első két éjszaka kellemetlenségeiért a szállásadó elnézést kért" - a tisztánlátás végett: a 7 éjszakából összesen 4(!)-et, tehát nyaralásunk több mint felét töltöttük méltatlan és színvonaltalan körülmények között.
Továbbá fontos leszögezni azt is, hogy a "másik családi szoba" megnevezés nem helytálló: az 5.(!) nap délutánján(!) kapott szoba nem családi szoba volt. A hotelvezető maga is elmondta nekem, hogy nincs több családi szobájuk, csak az az 1, amit nem sikerült felújítaniuk időre, és amit Önöknek/nekünk ennek ellenére eladtak. A voucherünkön, ezt Önök is ellenőrizni tudják, ez szerepel: "2 hálószobás apartman/lakosztály". A hotel menedzser által vészmegoldásként ajánlott csereszoba egy 1 hálószobás, mégis 2 külön légteres szállás volt: a bejárati ajtó egy piciny (ránézésre 3-4 m2-nél semmiképpen nem nagyobb) előszobába nyílt, ahonnan tovább lehetett haladni az 1db hálószobába. Az előszobában gyermekeink fekvőhelye épp elfért - de engedje meg, hogy hozzátegyem, ez sokkal inkább az ő kis méretüknek, mintsem a szállás tágasságának volt köszönhető.

"valamint kárpótlásként egy 110 € értékű ajándékkosarat adott Önöknek, amit, ha jól tudom, el is fogadtak" - bevallom, itt most mély levegőt veszek, hogy ne válaszoljak semmi illetlent.
A trójaiak érezhették hasonlóan magukat a faló befogadása után.
B.N. telefonon biztosított bennünket arról, hogy az Utazási iroda visszatéríti nekünk a jutalékát, VALAMINT az első 3 éj (szerződésszegően) alacsony minőségű szállása után a szálloda 1 éj ottartózkodást mindenképp, ezt kolléganője akkorra már - elmondésa szerint - egyeztette a szállodával. Én végig, az Ön levelének kézhezvételéig ebben a tudatban menedzseltem panaszomat.
Valóban ajándékozott nekünk a szólloda vezetősége 6. napon egy ajándékkosarat, melyet a két felszolgálóhölgy nyújtott át szobánk ajtajában, azzal a megjegyzéssel, hogy "bocsánatkérés a szálloda részéről az önöket ért viszontagságok miatt, ami számunkra, alkalmazottak számára is roppant kínos". Mi azt elfogadtuk, mivel a bocsánatkérést udvariatlanság visszautasítani.
Azonban a "bocsánatkérés" az egy gesztus, a kártalanítás/kártérítés az pedig szigorúan jogi kategória. Ha felhívják a figyelmem időben - nem pedig utólag - arra, hogy eme ajándékkosárral, melynek sem tartalmára vonatkozóan (gumicukor, chips, ananász egészben, stb) nem volt befolyásom, sem pedig az értékét nem áll módomban ellenőrizni (árjelölés a snack-eken nem szerepelt), tehát hogy eme ajándékkosárral lemondok jogos, jogszabály szerint engem megillető kártalanításról, azonnal visszautasítottam volna. Talán nem szükséges hosszasan fejtegetnem azt, hogy a kapott kártalanításunkat én nem ilyesmire, ill nem osztrák boltban vásároltam volna el - vagy ha mégis, azt hadd legyen az én diszkrecionális jogom eldönteni. Én magyar forintban kapom a fizetésem, magyar viszonylatban igen magas összeget fizettem be az Önök irodájában részvételi díjként, és nem gondolom, hogy csak azért, mert Ausztria egy drágább ország (a fizetések közel sem azonosak a mieinkkel), én arányaiban kisebb kártalanításban kell hogy részesüljek az ott vásárolt termékek magasabb árszínvonala okán. Arról nem is beszélve, hogy kártalanításról szó sem esett, így mindenképp különösnek tartom, hogy míg én készpénzben fizetem meg a díjat, hibás teljesítés esetén a kártalanítást terményben kapom vissza - annyit, és olyan termékből, amennyit a szerződéstSZEGŐ fél jónak lát a SZERZŐDÉSSZERŰEN ELJÁRÓ félnek visszatéríteni, bármiféle egyeztetés nélkül.
Az EUR 110-et pedig nem tanulmányoztam: bevallom, álmomban sem gondoltam, hogy utólag még fontos lehet az összértéke, és utána kellene járnom osztrák boltokban (ugyancsak üdülésem idejének rovására) értékének. Természetesnek vettem, hogy az udvariassági szabályok értelmében az árcédulákat eltávolították. Mindenesetre mindezen körülmények figyelembe vételével az ármegjelölést végtelenül inkorrekt magatartásnak érzem, mert ez egy olyan állítás, amit sem Önök, sem én nem tudunk ellenőrizni.
Természetesen, mivel Önök engem is meghallgatnak, riposztolhatnék, hogy az ajándékkosár csupán EUR 65.3623 értékű volt, tekintettel arra, hogy ellenbizonyítás valószínűleg a hotel vezetőségének sem áll módjában. Ám mivel panaszom kivizsgálását nem kívánom ilyen alacsony szintre helyezni, a megjelölt ajándék értékének megítélését magam részéről lezártnak tekintem.

"Itt kiemelte, hogy nagyon sajnálja, hogy érkezésükkor nem volt megfelelően felszerelve a szoba a felújítás után" - nem, nem felújítás UTÁN. A lakosztály felújítása még folyamatban volt, közel sem fejeződött be: a szálloda menedzsert otthagyták munkások a munka befejeztének lezárulta előtt, ill. más munkások nem vonultak fel a megbeszéltekkel ellentétben - ezeket az információkat a szálloda vezetőjének elmondásából tudom. A felújítás nem ér véget ott, hogy a falak lemeszeltek. A fűtés nélküli apartman (kivéve a trópusokon), az amelyikben sem zuhanyfülke de még egy függöny sincs (sem a zuhany körül, sem az ablakokon), a szekrények tökéletes hiánya semmiképp nem egy "felújítás utáni" tájképbe illeszkedik - sokkal inkább egy olyanba, amelyen a felújítás még tart, és amely szálláshelyet IDŐ ELŐTT, RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLATRA ALKALMAS ÁLLAPOTBA HELYEZÉS ELŐTT adtak át a vendégforgalomnak. Azt, hogy ez így történt, maga a szálloda vezetője ismerte el előttem szóban, a részletes angol nyelvű jegyzőkönyv aláírása után. A "felújított" apartmanunk - ahogy az az általam felvett jegyzőkönyvben szerepel, egy bekanyarodó folyosórészen található: még a villany sem volt a folyosón bekötve, a kulcslyukba több próbálkozás útján kellett betalálni. A minket fogadó körülmények (a 3. napi "feljavítás" utániakat is beleértve) egyértelműen arról árulkodnak, amit a szálloda vezetője és egyéb alkalmazottai is elmondtak: ez az apartman korábban az egyik felszolgáló szolgálati lakhelyeként funkcionált, a hotel vezetősége azonban úgy döntött, családi szálláshelyre is van igény, így ennek felújítása mellett döntöttek. Bár a lakrész még javában felújítás alatt állt, a szálláshelyet eladták, bízva abban, hogy a vendég (mi voltunk az első vendégek) érkezéséig elkészül. Ez azonban nem így történt, ám a szálló azt az utat választotta, hogy megpróbálja a felújítás akkori stádiumában a szállást kiadni, hátha megfelel a vendégnek. A szálloda vezetője végig elismerte, hogy a legjelentősebb hibát az utazás szervezésében részt vevők közül ők követték el: megadva magukat az Utazási iroda erős nyomásának, miszerint egy magyar családnak nagyon kell egy családi lakosztály, így gondatlanul rábólintottak a foglalásra.

Itt nincs helye ezek után sem érzelmeknek, sem magyarázkodásnak. Ezek tények, a szálló által is elismertek: a fentieket a szerződések világában HIBÁS TELJESÍTÉSnek hívják, aminek jogkövetkezményei vannak. Nem bocsánatkérésnek álcázott, később kártalanításként aposztrofált ajándékkosár, hanem anyagi kártalanítás.

"A szálloda tulajdonosa ugyan egy ajándékkosarat adott Önöknek és az ő részéről ezt kompenzációnak tekinti" - ezen nézetét sajnos nem tudom osztani. Tartom magam az Iroda által felém tett ígérethez: ha 7 éjre EUR ....-t fizettünk, akkor az 1 éjre eső díj EUR ..., melyet így is igen szerény kártalanításnak értékelek, tekintve hogy 8 napból 5 napot töltöttünk mélyen a megrendelt minőség alatti szálláson.

Végül engedje meg, hogy reagáljak az Önök által felajánlott kompenzálásra:

"a részvételi díjból visszafizetünk Önöknek 50 000 Ft-ot a jutalékunk terhére" - értékelem, kedves gesztus, de anyagilag nem találom megfelelőnek a kártalanítás mértékét, a fentiekre tekintettel. Kérem, próbáljon az én pozíciómba belehelyezkedni: az én egyedüli szerződéses partnerem az Utazási iroda. Nem tisztem belelátni sem a jutalékképzési rendszerükbe, sem az árképzési politikájukba, sem egyéb technikai részletbe. Csak azt tudom, hogy a szálloda hibázott, és elképzelhető, hogy nem csak a szálloda, az azonban bizonyos, hogy egyetlen fél nem hibázott, ez pedig én vagyok, és családom, akik előre lerótták a teljes összeget. Ezért tökéletesen elfogadhatatlan számomra, hogy a hibás szervezés, többszöri áttételes foglalás, stb-ból adódó hibalehetőségek családomon csattanjanak, és az egyedüli, és biztosan vétlen, tökéletesen szerződésszerűen teljesítő félnek osztoznia kelljen a másik 3 fél (szálló, Vista és Salzkammergut Turistik) által valahol a folyamatban elkövetett hiba/hibák által okozott kedvezőtlen eredményen.
Mivel az általam befizetett (és szilárd megítélésem szerint részben visszajáró) díj folyamatosan ketyeg másnál, ezért megadom számlaszámom a kártalanítás első részének (HUF 50.000.-) utalásához: ........-........-........ (.. Bank). Számlatulajdonos: Dr. Matusek Piroska.

"ajándékba adunk Önöknek egy 5 000 Ft értékű Éttermi Utalvány, mely a .... étteremben fogyasztható le" - köszönöm, ide kérem postázni: dr. Matusek Piroska, ...., Budapest, ....... u. ....
Kérem, ne vegye zokon, de ezt szintén csak kedves gesztusként tudom értékelni, mintsem szabályos kártalanításként. Határozottan emlékszem, hogy én az utazás részvételi díját készpénzben fizettem be Önöknél, és nem pl. Sodexo melegétel utalványban, így kérem, jogviszonyunk teljessége alatt, így a kártalanítás vonatkozásában is, a kölcsönösség jegyében lehetőleg ragaszkodjunk az anyagi (pénzbeli) ellentételezéshez. Amennyiben tehát módjukban áll forintosítani az éttermi felajánlást, azt a kártalanítás részeként értékelem, amennyiben nem, akkor az utalványra csak mint gesztusra tudok a későbbiekben tekinteni.

"amennyiben - talán korábbi pozitív tapasztalatok alapján - újra megtisztelnek bennünket a bizalmukkal, a következő Vistában történő foglalásuk esetén, a földi szolgáltatásokból 10% kedvezményt ajánlunk fel." - dicséretre méltónak találom az utazásszervezés területén tanúsított elkötelezettségüket, és amennyiben a jövőben úgy döntenék, hogy Önökkel utazunk (nem függetlenül jelen egyeztetésünk végső kimenetelétől), azt saját erőforrásból biztosítom majd.
Semmiképp nem érzem célravezetőnek azonban azt, ha a szerződéses partner a neki felróható múltbeli, tehát már megtörtént hibás teljesítés kompenzálásaként olyan feltételt szabjon, melynek értelmében a kompenzációt jövőbeni, a kártalanítandó fél általi további pénzeszközök Önök szolgáltatásába történő befektetésétől (=újabb vásárlástól) teszi függővé.

Kérem levelem szíves tudomásulvételét, és a megfelelő mértékű kompenzáció kidolgozását (a felajánlott kompenzáció kézbesítése mellett - tekintve, hogy az új egyezség ezt csak meghaladó mértékű lehet).

Kérem, átdolgozott kompenzációs tervezetükről e hét péntekig szíveskedjenek tájékoztatni, mivel a szoros határidők betartása mind a későbbi bírósági, mind pedig a Fogyasztóvédelmi és egyéb hatósági eljárásban fontos szempont lehet.

Üdvözlettel,
dr. Matusek Piroska

---------------------------

Tisztelt Dr. Matusek Piroska!

Szeretném megköszönni részletes tájékoztatását az utazással kapcsolatban, ami nagy segítséget nyújtott a probléma tisztázásában.
F.E. kolléganőmmel is egyeztettem tegnapi nap folyamán, így részünkről a következő kártérítést tudjuk Önöknek felajánlani:

98 000.- Forint visszafizetése a megadott számlaszámra, melyet 2011. Aug....-án reggel tudunk indítani. Postázzuk az Éttermi utalványt is.

Sajnálom, hogy a felajánlott 10% kedvezmény kapcsán félreértés történt. A kedvezmény egy esetleges további útból nem képezi a kártérítés részét, egy gesztust kívántunk tenni Önök, mint Vista utasai felé.

Nagyon köszönöm eddigi türelmét!

Tisztelettel:

G.E.
Irodavezető / Office manager

--------------------

(A fenti ajánlatot elfogadtam.)

Nem táplálok illúziókat arra vonatkozólag, hogy az Utazási iroda munkatársai idén nyáron nem az én egész alakos fotómra dartsoznak kávészünetben - ugyanakkor meglehetős csúsztatás volna részemről olyasmit sugallmazni, hogy e gondolat hatására a szokottnál nyugtalanabbul alszom.